Nem ismerhettük hallatlan fejét,
| melyben szeme almái értek. Ám a |
| csonka test mégis izzik, mint a lámpa, |
| melybe mintegy visszacsavarva ég | | | | |
| nézése. Különben nem hintene |
| melle káprázatot, s a csöndes ágyék |
| íves mosollyal, mely remegve lágy még, |
| a nemző közepig nem intene. |
|
| Különben csak torzúlt és suta kő |
| lenne, lecsapott vállal meredő, |
| nem villogna, mint tigris bőre, nyersen, |
|
| s nem törnék át mindenütt busa fények, |
| mint csillagot: mert nincsen helye egy sem, |
mely rád ne nézne. Változtasd meg élted!
Tóth Árpád fordítása
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése