Herbszt Zoltán: Vágyakozás

Almaszagú estéken várlak
már két hete,
mindig befűtött szobában.

Utolsó csókodat melegítem
ajkamon,
megkopott már az íze.

Szeretnélek újra látni,
verset mondani arcod redőnye
mögött, neked

egy kicsit megölelni álmodat,
hallgatni pillád szárnyverését
mint orvos a csecsemőszívet

aztán nézni a becsukott ajtót
ahol elmentél
nem hagyva nekem mást,

csak ölelést,
arcodról egy verset
s a hallgatást.